Az andrásfalvi székelyek arról vótak híresek, hogy erőst jó fuvarosok vótak. S hát ebből kifojólag a lovat es erőst szerették. Amikor az andrásfalvi székelyt megkérdették, hogy hogy alakult a család, akkor aszonta, hogy: hát az úgy vót, hogy vótam én, a ló s az asszon.
A fuvarozást, aszt legtöbbször nem egyedül csinálták, hanem vót egy bandigazda, az megalkutta a fuvart s akkor attól függően, hogy hány kellett, annyi fuvarost hivutt. Mikor a dógikot elvégezték, akkor a bandigazda a pénzt felvette a gazdától s hát, legtöbbször a korcsomába osztották el. S hát, ugye, imán ha a korcsomába vannak, s pénz es van, hát akkor hogy lehet egy cseppecske bor nékül ülni az asztal mellett? Erőst sokszor biza nem es ojan cseppecske vót! Eccer, többek között, igen rejajártak az éveg szádjára s egy ott a többi köszt kezdett kiábálni, megerett a nyelve, keszte szidni a románt, s a román anyját s úgy sórba. Asztán két rendőr béugrott, jól pufonverték, s aval elvitték s bézárták. Osztán akkor bíróság elejibe állították s abiza elítélték vaj 5 esztendőre.
Az asszon otthonmaradott egy csomó köjökvel. Hát, szegénnek vót a karinca alatt egy kicsi pénze, de abbiza hamar elkelt, s ő akkor amit elől-hátul megfoghatott, adogatta el. Hát, az 5 esztendő hosszú üdő, enni kellett egy csomó apró gyermeknek. Mikor letőt az 5 esztendő, az ember hazament, amint bélépett az ereszbe há nezi, nyavaja, ojan furcsa minden, se abrosz az asztalon, se firhang az ablakon…
- Mi az, asszon, tán nagymosást csináltál?- aszongya.
– Én hogyne csináltam vóna…- aszongya az asszon – elattam. Há hogy gondolja kend, annak a sok köjöknek enni kellett 5 esztendeig.
Az ember elindult, hogy megvigyászkodjon künn es, bénezett az egyik istálóba, ahol a tehen vót, szökik ki, s aszongya:
- Te asszon, há a tehen hol?
- Há hol vóna, aszt es elattam – aszongya az asszon.
– Meg vagy te bolondulva? – aszongya az ember. – A lovakot lehet csak nem attad el?
– Én biza hogy ne attam vóna? Hát hogy gondolja kend, az 5 esztendeig kellett enni annak a sok gyermeknek!
- Lehet csak nem? – aszongya az ember – Hát akkor most mit fogunk bé?
- A pufánkot, édes uram! – aszongya az asszon.
(Lőcsei Antal gyűjtése)