Hertelendyfalván vót három korcsoma. Kettőt német tartott s eggyet egy tót. Eccer Bengya Anti bám jött Ivánováról, útközbe megtalálkozott egy régi jó baráttyával. Ferónál a korcsománál megálltak s aszongya, hogy mennyenek bé, igyanak egy kicsi bort s beszélgessenek, há erőst rég nem látták egymást. Anti bám a vendéget leültette, odament a korcsomároshoz, s mongya neki, hogy hozzon egy kancsó bort, igaz most pénz nincs nálla, de ne, majd a kocsis hónap elhozza a pénszt. Feró hoszta es a kancsó bort, két pohárt s letette az asztalra, s Anti bának levette a kalapját. Aszongya Anti bám:
- Mit akarsz a kalapomval?
– Semmit – aszongya Feró – csak a kalapot itt tartom zálogba, ameddig nem hozza meg az adósságot.
Hű, erre asztán felszökött Anti bá s nagyot csapott az asztalra:
– Micsoda disznyóság ez, hát ő még nem maradott senkinek adósnak, hát most egy kancsó borétt elveszik a kalapját? Há micsoda szégyen, hát Bengya Anti végigmennyen hajonfejt az úton hazáig? Mindenki megkérdezné, hogy hol a kalapom?
– Mindeggy – aszongya Feró – de a kalap itt marad, amig az adósságot nem hozza meg.
Na, dühbe jött Anti bám még jobban, békiájtotta a kocsist, aszongya neki, hogy:
– Te Jóska, eriggy haza s felmensz a hijba, a másadik macskafára fel van kötve egy fekete ruva, aszt onnat leveszed, s idehozod. De vágjad a lovakot hazáig – aszongya.
El es ment a kocsis, kicsi idő múlva vissza es jött a fekete ruvával, letette az asztalra Anti bám eleibe. Anti bám, amikor a ruvát kiótta, abba annyi pénz vót, hogy Ferót meg tutta vóna venni úgy, ahogy állott, korcsomárostól. Kifizette neki a kancsó bort, de nem itták meg, esszeszették magikot s elmentek. Másnap esszejárta a falut, s aki fuvarba akart menni, aszt mindenkit megfogadott, hogy horgyák a téglát a téglagyárból, s hezzafogott épitteni a korcsomát, hogy legyen a magyaroknak es korcsomája, ne kejjen a némethez mennyen inni.
(Lőcsei Antal gyűjtése)