Kurkó Ferenc béfogott a hunya alá egy zsákot, s aval elment Páncsovára. Ott járta az egyik úton le s a másikon fel. Eccer egy udvarba meglátta, hogy a cselédleján pucolta a cipőköt. Ki vótak oda az ajtó elejibe, az udvar közepire rakva, lehet vót 10 pár es. A cselédleján pucolta. Ferenc bément, s köszönt, hogy:
- Jó napot. A naccsága itthon van-e?
Aszongya a cseléd, hogy:
- Itthon van.
Ferenc odaadott neki egy cédalát:
- Vigye csak fel eszt akkor a naccságának.
A cseléd elvette a cédalát, s felvitte. Mongya a naccságának, hogy ne, egy ember kütte eszt a cédalát. A naccsága elvette a cédalát s kinyitotta, s olvassa, hogy „Ha sikerül es jó lesz, s ha nem es!” – me e’ vót a cédalán rejaírva. Észbe kapott s aszongya:
- Mennyen csak, hamar, Maris, me ennek alighanem sikerült!
S persze, hogy sikerült! Ferenc addig a zsákba a cipőköt beléhánta s aval olajra lépett. Úgy eltűnt, mint a kánfor!
(Lőcsei Antal gyűjtése)