Ömböli Gyuriék, ők örökké hamar hezzafogtak a terebuza szedéshez s idejibe el es végezték. Miháj bámék, Nagy Mihájék, ők örökké késén fogtak hezza, s akkor jött az esső, s a sár s elhúzódott, sokszor még karácsonyig es. Egy esztendőbe nem vót amit imán vigyenek a tarisnyába, s jó üdő vót, nem akarták tőteni az üdőt a disznyóvágásval, aszongya Miháj bám, elmenyen, szól az eccsinek, Ömböli Gyurinak, hogy kéne segéjen disznyót vágni, met, ugye, a Miháj bám fija, Gyuri, nem járt szedni, erőst fájt a dereka.
Oda es ment Miháj bám, s mongya Ömböli Gyurinak, hogy:
– Ecsém, jó vóna te segéj a mehink Gyurinak, elvágjátok aszt a disznyót, erőst fáj a dereka, s egyedül nem tuggya. Tü imán úgyes elvégeztétek a szedést!
- Jó, Miháj bám! – aszongya Gyuri.
Oda es ment, Miháj bám felpakolta a szekeret s felültek a többi es, akik mentek szedni s kimentek a kapun. Nagy Gyuri, a fija, tette bé a kaput s erőst húszta a derekát. Aszongya másik Gyuri, Ömböli Gyuri:
- Jól van, Gyuri, – aszongya – Nem lássa imán az öreg, nem muszáj úgy fájjon.
- Nem, – aszongya Nagy Gyuri, – de fáj!
– Én meghiszem, hogy fáj, de apád imán nem lássa, nem muszáj úgy fájjon. Vágjuk valahogy el aszt a disznyót.
Bé es tették a kaput.
- Hol az a disznyó? – aszongya Gyuri bá, Ömböli Gyuri.
- Várjál! – aszongya Nagy Gyuri – há… van bor, hozok fel bort!
Elvett egy csiprot, s lement a pincébe, s hozott egy csipor bort. Megitták.
- Na, jol van, mennyünk, vágjuk el a disznyót.
- Várjál, hozok még egy csiporval.
Na, hozott es ő még egy csiporval, s aszt es megitták.
- Na, vágjuk most mán el aszt a disznyót.
Na, el es mentek, kihúzták a disznyót a pajtából s elvágták.
- Na, hozzad a szalmát!
- Várjál – aszongya – hozok fel még – Elvette a csiprot s elvett egy fazakat.
- Én nem járom evel a csiporval! –aszongya, s egy fazakba hozott fel.
Addig tőtögették a csiporba, hogy a fazak bort megitták.
- Na, hozzad a szalmát, valahogy pergeljük meg!
Na, valahogy megpergelték, hát … ugye… nem vót az ojan nagy disznyó…s amig Ömböli Gyuri pergelte, addig a másik Gyuri meginn hozott egy fazak bort, s illogatták Na, aztán valahogy megmosták, egy ajtóra rejatették, megmosták, s úgy ajtóstól bévitték az ereszbe. Közbe Nagy Gyuri megint hozott egy fazak bort, s aszt es illogatták. Valahogy kivették a disznyónak a belit s addig még aszt a fazak bort megitták, s addigra úgy megrészegettek, hogy az egyik egyik ódalt esett el a disznyó mellett… s elalutt, s a másik másik ódalt. Este, mikor hazajöttek a szedésből Miháj bámék, menyen bé, nyiccsa az ereszajtót s há lássa, hogy a felboncolt disznyó a közön s egyik felől a fia, Gyuri, s a másik felől az eccse, Gyuri, alusznak részegen. S aszongya, hogy:
– Hálistennek, csakhogy valahogy béhúzták ide, az ereszbe, hogy nem vitték el a kutyák!
Erre Ömböli Gyuri felebredett s nagy szégyenkezve kisavanyodott onnat, s aval hazament.
(Lőcsei Antal gyűjtése)