Mijancsi Emre bám nagy, erős ember vót. Mikor megöregedett, az ereje, az elhatta, de az étvágya, az nem. Eccer rosszul érezte magát, elvitték az orvashoz. Vót egy privát orvas, Őrsnek hitták. Megvizsgálta, erőst nagy vót a vérnyomása, s mongya neki, hogy:
- Emre bácsi, kennek nem szabad több disznyóhúst enni.
- Jó, doktor úr! – aszongya.
Az orvas kiírta az orvosságot s aval Emre bámot haza vitték. Az orvosságot illogatta. Mikor karácsony felé eljött az üdő, hogy a disznyókot el kell vágni, – há vót, ugye, vaj három nagy disznyója, – szollott a fijának, Janinak, hogy:
- Fijam, aszt a disznyókot el kell vágni.
Oda es ment egy nap a fija, Jani, s Gyuri bá, hogy elvágják a disznyókot. Mikor felboncolták, aszongya Emre bám, hogy:
– Fijam, asztán a húst a csontról szeggyétek le mind, az egészből kolbászt csinálunk. Nem sózunk el semennyi húst. – s aval bément.
Aszongya Jani Gyuri bának:
– Te, Gyuri, az öregvel valami nincs rendbe. Há máskor akkor es veszekedett velem, amikor elrontottam a csonton a húst, s most aszongya, hogy mind szeggyem le? Há, itt valami nem stimmel.
Aszongya Gyuri bá, hogy:
– Hadd el, me én bémenyek s megkérdem.
Bé es ment Gyuri bá s aszongya hogy:
- Emre bácsi, há a húst hogy vágjuk essze?
Ere aszongya Emre bám, hogy:
– Én Janinak montam, s jól hallta, hogy szeggyétek le mind, az egészből kolbászt csinálunk. Nem sózunk el húst.
Ki es ment Gyuri bá s mongya Janinak, hogy csak jól értette. Há, mindegy, leszették ők a húst s kolbászt csináltak, lett egy nagy tekenyő kolbász a három disznyóból. S há, persze, az öreg ellegette a kolbászt, há hogy ne ette vóna, nyavaja? Há most képzeje csak el az ember, hogy egy ojannak megtiltani az evést, aki gyermek korába még máléból se tudott jóllakni, most amikor van, akkor nem szabad enni!
Na, el es tőt az üdő, mikor eljött az üdő, hogy el kell vinni az öreget ugye, megint az orvashoz, hogy meglássák, hogy javult-e a hejzet, há, megviszgájja az orvas, csóvájja a fejit, hogy itt semmi javulás nincsen. Aszongya:
- Emre bácsi, én montam magának, hogy nem szabad disznyóhúst enni!
Aszongya ere Emre bám, hogy:
– Doktor úr, nem ettem egy falás disznyóhúst se egész télen – aszongya – há, mind a három disznyóból kolbászt csináltunk, csak kolbászt ettem.
A doktor úr ere dühbe jött, s Emre bát kizavarta:
– Hogy velem itt asztán ne űzze a bolongyát!
Aztán a fija, Jani, addig könyörgött az orvasnak, hogy később csak visszavállalta kezelésre Emre bámot.
(Lőcsei Antal gyűjtése)